Ez a csaj nem semmi, az tutibiztos. Nem járt még itt, az is ziher. Lehet, hogy nem is jön többé. Ahogy nézett...és a hangja...meg ahogy finoman billegtetve a farát, odalibegett a helyére...igazi érett nőstényállat. Ó, isten, ha vagy, teremts alkalmat!

- Kocsányon lógnak a szemeid. Mit bámulod azt a csoroszlyát? - Kálmán Zsoltira pillant.

- Csoroszlya ez... nem tudsz te semmit, kicsifiam. No persze, ha valaki pedofil... neked tizenhat felett mindenki öreg. Majd éppen tőled tanulok nőzni...te! Nem járt még le a csajod ideje? - A gépek felé int, ahol egy bongyorhajú tizenéves épp elmerülten kűzd interaktív ellenfeleivel. Zsolti a lányra, majd a monitorra néz, aztán a billentyűzethez nyúl.

- Jó hogy szólsz...adok neki még fél órát.

- De tovább ne tartson!

- Ne izgulj, idejében szakítunk. A jövő héten lesz a születésnapja.

- Vigyáznod kell a híredre. - vigyorognak. Az internetes részleget Kálmán vezeti, de ebben a személytelen térben, ebben a könyvesboltnak csúfolt szupermarketben ez nem sokat számít. Hangya és vezérhangya... alig van különbség. Hamar megtalálták a közös hangot. Mindketten rühellik ezt a helyet. A könyv hangulatot kíván. Tompább fényeket, intimitást. Ez a hely körülbelül annyira intim, mint egy rendezőpályaudvar. Egy divatos üzletközpontban hivalkodó hodály. De az ember nem mindig ott van, ahol lenni szeretne.

            Kálmán most leginkább két comb között szeretne lenni. Még jó, hogy pult mögött áll. Másképp látszana, hogy mennyire. Bárcsak segítségre szorulna a nő... ha ránézne, tétován, ahogy itt annyian - akiket mellesleg a pokolba szokott kívánni ezért -, és megszólalna azon a lágy, érzéki hangján... légy szives...most internetezem először... De választottja sajnos profi. Porzik az ujjai alatt a billentyűzet. A materialistáknak van igaza. Nincs isten, az ziher.

            Samuela magol. A megbízója által adott címen, egy arab írással írt, szír dialektusban fogalmazott honlapon futtatja a szemét. Itt senki nincs, aki elolvashatná ezt a szöveget rajta kívül. Nem kell tartania semmitől, a hely steril. De bár az információk pontos rögzítése teljesen leköti, érzékeli a teret maga körül. Érez minden könyvet válogató, kávézgató, netező halandót. Érzi a pult mögött ágaskodó férfivágyat. De ezek nem jelentenek veszélyt. Sokkal fontosabb az épületben szolgálatot teljesítő néhány ghoul pontos helyzetét szem előtt tartani. Az álcája tökéletes, de ezek a halandó szolgák olyan segédeszközökkel rendelkeznek, ami különösen érzékennyé teheti őket. Nem a támadástól fél, hanem a lelepleződéstől. Ez az álca a kulcs egy sokkal bonyolultabbhoz. A feladata függ tőle, hogy ne keltsen feltűnést.

            Samuela szívesebben maradt volna otthon, de legnagyobb megrökönyödésére a halandó, akinek a bőrébe bújt, nem tartott otthon gépet. Ez a nyomorult Kelet-Európa! Szívesebben lenne most egy kevésbé kivilágított, kevésbé feltűnő helyen, de az internetkávézók nyitvatartása nem lépte túl a napnyugtát. Kénytelen volt hát behatolni a Herceg egyik ismert tartózkodási helyére. Ez a könyváruház legalább elég sokáig nyitva van. Micsoda irónikus helyzet! Nem gondolta volna, hogy a macska után Boldizsár ghouljaival teszteli tovább az álcáját.

            Ki is nyomtathatná a szöveget, de ha lehet, inkább a fejében tárolja a tudnivalókat. Ott nemigen fér hozzá senki. És a halandónak, akit szárazra szívott, jó a memóriája. Lehet hogy unalmas, lehet, hogy jelentéktelen, de emlékezni fog az olvasottakra. Nem vékonyíthatja tovább az álca "mélységét"...már azzal kockázatot vállalt, hogy az anyanyelvén olvas. De amíg az a kopaszodó homlokú férfi kívánja, nincs baj. A halandók nem szokták észrevenni, mi a helyzet vele, de ha vékonyodik a "bőre", kényelmetlenül érzik magukat a közelében.

            Az órájára pillant. Csak a rutin kedvéért megnyit egy újabb honlapot, ezúttal az egyik diszkrét zürichi bank portálját. A megbízói nem játszanák el a bizalmát azzal, hogy nem fizetnek a megállapodásnak megfelelően, de ez hozzátartozik a játékhoz. Igen. Az átutalás megtörtént. Már csak tovább kell utalnia a pénzt a saját fiókjába. Hamar végez. Nem baj, ha az ember úgy érzi, nem kell elvállalnia minden szar melót, csak az anyagiak kedvéért. Ő már rég eljutott arra a szintre, hogy megválogathassa a feladatait...de ez után a munka után szüksége lehet egy kis pihenőre. Jó ha megvan rá a fedezet.

            Kifelé még odamosolyog a pult mögött álló fickóra. Ringatódzó, álmatag lépésekkel halad el egy biztonsági őr előtt. Szaglik belőle az erős vitae... de nem vesz észre semmit. Csak egy jól megőrzött, nem fiatal, de kívánatos testet lát benne. Megy ez...nem lesz probléma.

- Salaam, Aisha! - Samuela villámsujtottan áll. Az álcája pillanatokra lefoszlik róla, láthatóvá válik a bőrtelen, undorító valóság. Amíg a samedi rendezi a külsejét, az üzletközpont bejárata mellett álló kő mögött forrni kezd a levegő, a semmiből lassan kibontakozik egy meztelen férfialak. A kezeit a béke időtlen mozdulatával emeli fel, tenyérrel kifelé.

- Szeretnélek megbízni egy feladattal. - Samuela visszafogja a támadást, de minden porcikája harcra kész. Az idegen hátrál két lépést, a keze még mindíg a levegőben. Samuela tartja a távolságot. A bőrén érzi, ahogy a férfi valamilyen mágikus képességet aktivál. Ismerős érzés. A samedi tudja, hogy a halandók számára láthatatlanoká váltak. Nincsenek útban, ez a két lépés eltávolította őket a bejárattól. Most mind a ketten a kamerák holtterében állnak. Bárki is legyen a férfi, jól választotta meg a helyet. Az agya végigfut az épp most olvasott információkon. Ha nem téved, ez valószínűleg a Hold becenevű malkavita.

- Senki nem szólított ezen a néven, időtlen idők óta. Honnan tudod a nevem? - a férfi megrázza a fejét. A szeme mintha befelé figyelne, nem reagál a kérdésre. Ez megszállott! Egy futár?

- Szeretnélek megbízni egy feladattal. Előrebocsátom, nem lesz összeütközésben a jelenlegi munkáddal. Szinte kiegészíti azt. S ami a fizetséget illeti, olyasmit ajánlok, amivel a nosferatuk nem tudnak szolgálni neked. Felajánlom neked az emlékeim. Nos a feladat lényege...

            Samuela figyel. A feladat tetszik neki. Nem lesz egyszerű. De valóban nem akadályozza a nosfiktól kapott munkában. Egy kicsit olyan, mintha tizennyolcra lapot húzna. Az izmai még mindíg harcra készen feszülnek, de az elméje már a hallottakkal van elfoglalva.

- ...a munka tehát csak ennyi. Apró kitérő egy ilyen kvalitású személynek. S hogy a jutalomról is beszéljünk, egy New York-i vérbankban várja egy küldemény, hogy felvedd. Hogy  legyen valami fogalmad, mit ajánlok, a segédem árnyújt belőle egy kis - hogyismondjam - kóstolót. Ha nem csal a híred, ez bizonyára elég csábító lesz egy ilyen csekélységért. - a férfi kezében egy fiola jelenik meg, a fiolában szinte fekete vitae. Lassan tesz egy lépést előre, és átnyújtja az üvegcsét. Samuela szinte hipnotizáltan nyúl érte. Egy matuzsálem vére? Vagy legalábbis egy nagyon öreg vértestvéré. A kisugárzása csodálatos, átérzik az üvegen. Ez legalább ezer éves vér! Samuela megrázza a fejét. El kell űznie a kísértést. Még ha beleszagolhatna...csak egy szippantást... de ez lehetetlen. Az álcája szertefoszlana tőle...jobb, ha nincs nála ez az üvegcse. Micsoda kísértés...vagy csak egy teszt? A megbízó kegyetlen tréfája? A futárra pillant. Persze, hogy elvégzi ezt a melót! De vele ne tréfáljon senki!

            A futár hátrál két lépést. Samuela érzi, ahogy lekerül róluk a Fátyol. A férfi kezd szertefoszlani a levegőben. Samuela hozzávágja a fiolát, de ez nem akasztja meg a folyamatot. Ugrana...de már nincs kire. De nem állítja meg a mozdulatot. Ezt vegye fel a kamera, ha tudja! Rohantában hihetetlen érzékeivel felméri a terepet...igen, ott. Elsuhan a villamosmegálló mellett, lendületet vesz egy autó tetején. Minden gyorsaság, amit valaha magába gyűjtött, ott lüktet a lábaiban. De a menekülő őrült sem sokkal lassabb, mint ő. A körúton rohannak, az autók között. A halandók szeme előtt szinte láthatatlanul. Bár azoknak más érzékei is vannak, mint a szemük. A malkáv épp elkerüli az ütközést egy furgonnal a kereszteződésben. Samuela nem látja az őrültet, de a furgon csúszkálva fékez. A samedi a lábaival érkezik a furgon elejére, elrugaszkodik róla. Fél füllel hallja, csattanás, egymásba szaladó autók robaja. Csikorognak a fékek. S a hajsza folyik tovább. Már csaknem a hídnál járnak, amikor Samuela végre ujra látja a menekülőt. Úgy látszik, minden energiáját a gyorsaságba fekteti. Iszonyú lendülettel fut neki a rakpartnak, ugrik. Samuela lefékez. Hiába ugrana utána. Képtelen tájékozódni a víz alatt. Lihegve áll a felső rakpart korlátjánál. Lesi a vizet. De a malkáv nem bukkan fel sehol.

            Három perce még minden rendjénvalónak tűnt. Samuela a kőkorlátba vájja karmait. Rég vesztette így el a fejét. Az álcája romokban hever. Látható jele még nincs a "bőre" vékonyodásának, de már semmilyen próbát nem állna ki. Tehát - a B terv. Samuela keze ökölbe szorul. A korlát repedezik a markában, aztán enged. Elhajítja a kőtörmeléket.

            Érdekes. Érdekes, hogy bizonyos malkaviták mi mindenre képesek. Már a repülő üvegcse ki kellett volna zökkentse a futárt a képesség alkalmazásából. Ki lehet a megbízó? A nosfik információi között nem szerepelt egy ilyen erejű és képességű vértestvér. Valaki, aki képes megszállni és irányítani egy malkávot. Holott neki tudnia kell, mivel áll szemben. Ez sokba fog kerülni a csatornalakóknak... ezúttal nem lesz elnéző. Eszébe jut a fiola...no igen. Így még nem vett át megbízást. De még senki nem ajánlott fel neki jutalom gyanánt ezeréves emlékeket.

            Egy külvárosi, grafitikkal borított, randa áramszekrény ajtaja minden látható ok nélkül kitárul. Nincs aki lássa, ahogy Hold belép a szűk, alig egy ember széles helyiségbe, behúzva maga után az ajtót. Tökéletesen sötét van. A malkáv kitapogatja a fém padlólap szélét, felemeli a padlólapot. Alatta mély, durván a talajba vájt üreg. Hold leereszkedik a földbe mélyített fokokon, eligazítja a fémlapot a feje felett. Menedék, vész esetére. Hold nem fogalmazza meg, de tudja, el kell kerülnie a fürdőket. A Kardok Hármas gazdája már biztosan keresteti.

            Hold leül a minden kényelmet nélkülöző üregben. A szájába nyúl, a nyelve alól előhúzza a fiolát. Erőlködés nélkül töri le a tetejét. A varázslatos intenzitású illat elborítja az üreget. A malkáv testén remegés fut végig. Egy csepp vér kiloccsan a kezére, remeg a bőrén. Hold íjhúrként feszül, a gyönyör gyötrelmes fogságában. Forróság önti el, alig ura önmagának. Alig tudja tartani a fiolát. Hosszú percek telnek el, a malkavita fürdik az illatban. Ahogy szűnik a remegés, ahogy Hold egyre stabilabban kapaszkodik egykor volt önmagába, úgy tér vissza az ereje. Lehet, hogy ez a vitae a Végső Halál itala. De túlságosan nagy a kísértés. Egyetlen hajtással kiissza az üvegcsét. És megszűnik számára a világ. Hold álmodik, és emlékezik.